|
 |
|
|
|
|
Rákócziak,
Szabadság zászlaját magasra
Kitűzve lobogtatja Kassa."
Az est álomba ringató
Hangja nyájas, enyhadó;
De édesebb a hajnali
Harangszó hangját hallani;
Ha megkondul friss hajnalon,
Feddése is hit, bizalom:
"Nézd az élet ébredését,
A pihent szív pezsdül és ég,
Rab magyar nép, csak reménység!
Örök |
| 2020-02-27 22:00:51 |
|
|
|
 |
|
|
mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?"
A papok és főemberek ennek hallatára nagy haragra gerjedtek, de nem mertek szabad folyást engedni érzelmeiknek, mert féltek a nép bosszújától. Megölték a Názáretit és ímé, most itt vannak szolgái, ezek a galileai tanulatla |
| 2018-05-20 16:24:27 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Tompa Mihály - Virágregék.
Délike
Indúl az uj hold, - sugár-szálait
Mint egy ezüst vetélő hagyja el:
Sugáriból a csendes föld szinén
Szövődik halvány, reszkető lepel;
Mely elborúl a nyugvó életen,
És arra még mélyebb álmat bocsát,
Hol a lélek bejárja száz csodás
Látmány zsibongó, mesés csarnokát.
Ind |
| 2018-05-03 04:22:00 |
|
|
|
|
|
|
rája.
Még holta után is
Kedvét keresem én,
Ezen virágokat
Csak azért ültetém.
Kedvelője volt a
Virágoknak anyám,
Szép intését mintha
Még most is hallanám:
,,Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rosz ember nem lehet;
A virág s az erény
Két atyafi-gyermek, |
| 2017-01-29 17:00:22 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
nem vagyok álmos. Alhattok eleget, majd ha a vakondokok országába mentek. Álmosak voltak! Majd kiverem én szemeitekből az álmot. Ha én kihúzom a lábamat a várból, mindenki a fülére fekszik. Hallatlan! Még éjfél után is álmosnak lenni! Dologra most valamennyien!
Lónának nagyon jól kellett játszani szerepét, hogy még Adorján sem ismerte meg benne Szendilét; pedig a szerelmesek |
| 2015-05-27 14:22:29 |
|
|
|
 |
|
|
volna;
De nem úgy a másik: ez alig hogy vesz rést,
Gyöngyvér madarának esik ereszkedvést.
Üzi, el is fogja odafenn körmével,
Szórja meleg tollát csepegő friss vérrel,
Hallani vijjongást; a csata nem látszik:
Fényes levegőn egy pontocska cikázik.
Egyszer ihol sólyom esik agyontépve
Buda királynénak majdhogy az ölébe;
Felvette |
| 2013-10-03 09:29:19 |
|
|
|
|
|
|
A ZRINYIÁSZ NÉPIES KIDOLGOZÁSA
Első ének
1
Én, aki ezelőtt ifiú elmével
Édes szerelemnek játszottam versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mostan immár Mars-nak hangosb énekével.
2
Fegyvert s vitézt zengek, ki török hatalmát,
Ki meg m |
| 2013-10-03 09:15:31 |
|
|
|
|
|
|
pallosát,
Emelte a királyné fejére nagy vasát.
De visszarántva Zoárd: "megállj, embertelen!
Megállj - kiált - ez asszony, nem látod? bűntelen!"
Hogy, mint esett? előbb is akarják hallani,
S Mikolta bátorodván, így kezde szólani:
"Hogy mint esett - zokogta - azt tudnom kellene,
Én voltam a teremben, és senki más, vele;
De mély álo |
| 2013-10-03 09:13:04 |
|
|
|
|
|
|
büszke tekintettel.
Míg igy tépelődnék húzamos ideig,
Sík gyepen nyugasztva fáradt tetemeit,
Egyszer - amint füllel földön fekve vala -
Mintha tompa, csendes dobogást hallana.
Felüté fejét, de lecsapá megint, mert
Tiszta holdvilágnál a vezérre ismert,
Aki, burkolózva sötét palástjába,
A tábor felől jött Murány irányába.
|
| 2013-10-03 08:32:26 |
|
|
|
|
|
|
fogja,
Hajadon küs lányát jobb kezin vezette.
Futkosó küs fiát bal kezire vötte.
Mönyön, mönyön, mönyön sűrű fenyves erdőn,
Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön;
Hát mintha hallaná lovak dobogását,
S csakhamar letöszi hajadon küs lányát.
Hajadon küs lánya ilyenképpen síra:
- Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,
Essék meg a szüv |
| 2013-07-31 14:13:19 |
|
|
|
 |
|
|
László, Traian Iancu, Puskás Sándor szobrász, Tompa Miklós színházigazgató-rendező, Nagy Pál, Gagyi László, Panek Zoltán; ,,Bözödi György is itt vala / s hálistennek semmit sem halla" - írta Gyurka bácsi.
Aztán ott ,,vala" Bajor Andor, Metz Katalin, Gálfalvi György, aki a biztonság kedvéért kétszer is aláírt, Farkas Árpád, Székely János, |
| 2013-05-12 20:21:33 |
|
|
|
 |
|
|
is, hogy már mi lesz velük. Inkább
maradtak volna ott azokban a szép várakban, még ha a sárkánnyal is kell élniök.
Hát egyszer csak, amint így búcsálódnak, valami kecskemekegést hallanak. Megszólal a legény:
- Az Isten istenemre ne legyen, ha ez nem az én táltos kecském mekegése. Az Isten, Krisztus úgy
segéljen! No, ne féljetek, leányok, nem maradunk itt!
|
| 2013-03-15 22:20:36 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Vargha Gyula, Tompa Mihály, Petőfi Sándor, Jókai Mór, ISTENHEGYI SZÉKELY LEÁNY, Kuti Márta, Nincs Cím, Traian Iancu, Puskás Sándor, Tompa Miklós, Nagy Pál, Gagyi László, Panek Zoltán, Bözödi György, Bajor Andor, Metz Katalin, Gálfalvi György, Farkas Árpád, Székely János, élet ébredését, pihent szív, saját nyelvén, galileai tanulatla, ezüst vetélő, csendes föld, nyugvó életen, |
|
|
|
